Mért nem mondtad el?

Mért nem mondtad el?

Emily rám nézett.

-All?

-Amm én...-Ott álltam megdermedve 3 ember között és mindegyik  engem nézett.Már a nyelvem hegyén volt a mondat , de  rápillantottam Justinra és lefagytam.Láttam ahogy a szeme könnybe lábad és kétségbe esve néz rám.Nem tudtam. Nem voltam képes elmondani a titkát. Ahhj de Emily! Ő...Ő a legjobb barátnőm.Tudnia kell róla.De akkor sem megy nem tudom mit tegyek.Ott álltam és olyan lehettem mint egy idióta aki nem tudja , hogy mennyi 1x1.Egy dühös és kettő kétségbeesett emberrel körülvéve. Nem bírtam elfordítottam a fejem és nem néztem Emily szemébe.Inkább Még egyszer Justinra pillantottam.

Ki volt bukva látszott rajta , hogy nagyon bízik bennem.Így végül valahogy előjött az a mondat.
-Khm...Justin nem szeretnél mondani valamit Emnek?-Mondtam kissé rekedtes hangon. Emily Justin felé fordult.
-De...am klassz a pólód, új?-Improvizált .
-Kösz ,de nem.Még tavaly kaptam.-Nézett rá furán.
-Ó , hát csinos.-Csinos??CSINOS ?? Hol élünk...nem ezt kellet volna mondania hanem hogy jol áll!!Vagy valami vagy hogy "Jól áll..amm egyébként bejössz, lennél a csajom?"Kérdést kellett volna feltennie.Erre??Ááááá reménytelen esetek!
-Nem akartál még mondani valamit?-Nézetem Biberre .Utalva arra , hogy nem ezt kellet volna mondania.
-De...Hol vetted??-oldalba böktem mire felkiáltott.
-Áú, jól van na. Basszus de erős a könyököd,és eltaláltad az egyik bordám .-Nézett rám fájdalmasan.
-Túl éled , de mondjad már!-Kiáltottam rá.
-Jól van nyugi!Szóval Emily...én amm.-Na és kész!Nem bírtam tovább meguntam , hogy ilyen lassú mindenki és elkiáltottam magam a válasszal.
-Az Istenért már!Beléd van esve!!!-Kiáltottam rá Emre aki kicsit összerezzent és döbbenet ült ki az arcán.
-Jó és velem akkor most mért kiabálsz??-Kérdezte megszeppenve.
-Jaj basszus sajnálom nem akartam, de értsd meg nem bírom már ezt a tökölést ami itt van.-Kezdtem magyarázkodni. Emily elmosolyodott, majd eltűnt a  mosoly az arcáról és Justinhoz fordult. Rá pillantottam Davere aki eddig eszembe se jutott és egy meggyőző "Most haggyuk magukra őket"Pillantást dobtam neki, de Dave nem vette az adást . Sőt eddig kiderült, hogy leült , de észre vette , hogy felforrósodott a levegő és erre ismétlem erre!!! Felállt! Arrébb tolt egy amolyan bocs , de ezt hallani akarom lökéssel!!Nekiestem miatta a falnak!És kitúrt a helyemről, és csak egy" Bocs, de te álltál az útban", féle biccentést kaptam.Döbbenten néztem barátszerűségemre és azon tanakodtam mit tettem én ellene, mert ma már vagy harmadszorra lökött el és igen!!AZ OSZTÁLYBAN IS NEKILÖKÖTT A PADOKNAK MERT MEGLÁTTA AZ EGYIK 10.-ESNÉL AZ ÚJ MOBILT AMI MOST JÖTT KI NEM RÉG!!Az se zavarta hogy éppen hozzá beszélek!!Nah mind!Pár lökés még és remélem holnap már nem csinálja ezt.(Srácok!Persze ezt még akkor nem sejtettem, de másnap átlökött egy étkezőkocsin és le is lökött a lépcsőn egy kiáltással, hogy " Az iPon!!Le esett az iPonom .Félre , félre.!! Allison bocs de útban vagy!", nah igen de ezt majd később )
-Ez igaz?-Kérdezte Emily nem is törődve a nyakába szuszogó Davel.(engem idegesített volna titeket nem??)
-Szeretnéd ha az  lenne??-Kérdezte Jus.
-Talán.
-Jó..akkor talán lennél a partnerem az Őszi bálon?
-Meghívsz a bálra?-Csillant fel Em szeme.
-Ha igent mondasz?
-Ó persze veled megyek.!-Dave meghátrált.Lehajtotta a fejét és megfordult.Épp elindult én meg  elkaptam a kezét.
-Mi a baj?
-Semmi.Minden oké.-Erőltetett egy mosolyt az arcára és elrohant ! Szó szerint.
 -Ááááá Áááá elhívott!!Alison!Elhívott!-Visongott Em és az egész folyosó tőlünk zengett.
-És hova lett a hős lovag? -Kerestem a szememmel Justint mert , hogy már eltűnt!
-Elment azt mondta , hogy még van egy kis dolga.
-Aha.És akkor vele mész a bálba?-kérdeztem mert akkor én egyedül maradtam.
-Jah de már mondtam.És...jahhh jahj ez eszembe sem jutott te akkor kivel jössz?-Nézett rám szomorúan.
-Nem baj amúgy sem akartam menni.
-De eljössz!Gyere el velünk.-Nógatott.
-Nem akarok zavarni .
-Nem zavarsz!
-Majd megoldom!Na.
-Jó.Mennyünk el ruhát venni!
-Jó, és melyik boltba?
-Majd útközben kitaláljuk.
-Oké.-Mosolyogtam rá és elindultunk ki löktem az udvarra vezető ajtót és kiléptünk rajta.Elindultunk a buszmegállóba , de valaki utánam kiáltott.
-Allison!-Kiáltotta egy hang én meg rögtön felismertem.Megpördültem a tengelyem körül és vele találtam szembe magam. Conor. Megint veszekedni akar ....... most nincs hozzá kedvem.
-Tessék?-Kérdezetem.
-Am bocs.-Mondta én meg furán néztem rá.
-Mire " bocs"??
-Az egészre.Az egész napra.Hülye voltam nem is tudtam miért csináltam.
-Nincs semmi baj felejtsük el jó?-Mosolyogtam rá.
-Akkor oké van.?
-Igen.-Nevettem el magam.
-Hova mentek.?
-Báli ruhát  veszünk.
-Eldoblak titeket van egy jó hely ahonnan rendelem az én öltönyömet.Gyertek.-Elmosolyodtam és bólintottam, majd odaszóltam Emnek hogy Conorral megyünk. Be száltunk és Conor elindult.
-Szóval az öltönyöd is onann van??-Kérdezte Emily.
-Aha.-A kocsi épp bekanyarodott volna egy utcára elhagyva a sulit , de valaki elé ugrott.Conor befékezett és rádudált.
-Rám ne dudálgas.-Kérte ki magának Kata.
-Ez őrült!Csajok jól vagytok??-Kérdezte Conor. Hátranéztem Emre aki majdnem  szivrohamot kapott!-Őrült vagy ! Takarodj a kocsim elől mert elgázollak.
-Már majdnem megtetted!!-Kata be szált Em mellé.
-Hova mentek.-Kérdezte mintha nem is történt volna semmi.
-Ki mondta hogy beszállhatsz??-Vonta fel a szemöldökét Conor.
-Báli ruhát veszünk.-Válaszolt Emily Kata kérdésére.
-Hmmm nem bánom én is jövök.-Ez most tényleg meghívatta magát??? Mikor  beléptünk a boltba valami káprázatos volt. Tele ruhákkal.Elképesztő ruhákkal. Rengeteg volt .
Ezt a ruhát én próbáltam fel.

Végül megtaláltam a tökéletes ruhát.

És Emily is:

Minden megvolt , hogy szórakozzunk egy jót.Már csak a Pénteket kellet kivárni.Miután bevásároltunk Conor hazadobott minket.Engem utoljára mivel szemben lakik velünk így először Emmet vittük haza.-Akkor sziasztok, holnap.....-Csukta volna be az a kocsiajtót ,de még beszólt.All ha akarod akkor holnap  anyával eldobhatunk a suliba.Conor rám nézett , majd Emm felé fordult.-Majd én eldobom.-Mondta lazán.-Tényleg?-Kérdezte mosolyogva Em.-Igen tényleg?-Folytam bele a beszélgetésbe.-Aha.Ha nem baj.-Fordult felém és közben mosolygott.-Nem.-Mosolyogtam vissza és hátra dőltem jelezve , hogy én akkor ki is szálltam a beszélgetésből.-Akkor  a  suliban szasztok!-Majd becsukta az ajtót és besietett a házba.-Köszi , hogy reggel elhozol.-Mondtam miközben elindultunk és rá se pillantva beszéltem nehogy észre vegye , hogy vigyorgok mint a vad alma.

-Ha akarod akkor a bálra is mehetünk együtt.-Pillantott rám, én meg leblokkoltam mi most elhívott ez egy meghívás akart lenni???

-Én azt hittem már van már párod.

-Még nincs.

-De hát elhoztad az öltönyöd.

-Igen .

-De nektek nem ciki , hogy ha egyedül mentek ell?

-De az.Ezért hívtalak.-Mosolygott .

-Szóval akkor ez egy hivatalos randi.-Mondtam mosolyogva.

-Mi ?? Nem dehogy mármint ha azt szeretnéd lehet..

-Nem nem ha te nem akarod akkor nem kell....

-Mármint mármint szeretnéd ha , nem muszáj ha akarod akkor persze de ha meg.....-Dadogott össze-vissza.

-Nem nekem jó.

-Oké akkor......

-Akkor Randi!-Jelentettem ki ünnepélyesen.

-Randi.

-Akkor ezt megbeszéltük..

-Ezt meg.Hát akkor itt vagyunk szóval most már mehetsz ha....-Kezdett bele én meg vettem azadást.

-Jah igen értem én már nem is......

-De ha neked így kényelmes akkor még maradhatsz csak nekem meg kezdődik az foci szóval.

-Értem én megyek .

-Akkor ..

-Szia .-Pattantam ki a kocsiból mielött kínosabb lenne a helyzet.Lehúzta az ablakot.

-Reggel 7:30-körül itt várlak.

-Oké.

-Szeva!

-Szia.-Miután a magunk furcsa módján ,de elköszöntünk  elindultam be a házba és azon gondolkodtam , hogy vajon akkor ha  ez egy randi akkor ezek szerint ő is érez valamit vagy nem??Ki tudja.