11.rész: Senkiben sem bízhatsz

Senkiben sem bízhatsz

Az ember nem tudja biztosra, hogy mi fog történni körülötte. Mi fog sikerülni, esetleg mi nem fog sikerülni. Melyik kapcsolat vége lesz Love story vagy melyik kapcsolatnak lesz vége.Mert csak remélhetjük, hogy egy nap a mi történetünk is boldogan fog befejeződni. Mi is azt hittük, hogy a sorsunk egyszer eléri a boldogságot....tévedünk.Tévedtem....Hátranéztem a többiekre és rögtön szembe találtam magam Conorral, aki lefagyva állt mögöttem és engem nézett. Emily a földön ül.Az arcát a kezébe temette. Dave mellette térdelt és próbálta vigasztalni.Emily folyamatosan zokogott.Vissza fordultam és a sötét folyosó mélyébe néztem.És kifolyt egy könnycsepp a szememből.

12 órával ezelőtt

-Erősebben!Nah gyerünk! Csak ennyi tudsz??-Úgy ütsz mint egy lány!-Mondta unottan Conor miközben  lazán tartotta a kezével a falra függesztett babzsákot, pontosan azért, hogy a nagy ütésektől ne lengjen ki.

-Huh, várj . Kell még egy kis szünet!-Mondta Dave miközben a földön haldoklott.

-2 perce volt szüneted.-Nézet elkerekedett szemmel Conor Davere.

-De a lányok mért  csak súlyzóznak?-Kapkodta a levegőt a földön fekvő barátunk.

-Mert ők tudják, hogy hogy kell ütni.-Mosolygott gúnyosan.

-Én is tudom.-Mondta lazán Dave.-Nah menj arrébb Maynard ,majd én elintézem ezt.-Lazán arrébb tolta Conort és megpróbált bele ütni a babzsákba,de a lendülettől egy kicsit félre sikerült az ütés és saját magát találta el.Dave hátra esett és a földön haldoklott. Megint. Mi persze jót nevettünk rajta,ami miatt kicsit megsértődött.:D

-Vigyáz az arcodra még megsérül.-Röhögött Justin Daven.

-Ha ha.-Vágott grimaszt Dave és próbált felállni ,de mindig vissza esett a földre.

-Srácok kezdődik a suli gyertek, induljunk.-Pattant fel Malia és  segített Davenek felállni.Mi is összecuccoltunk, majd elindultunk.Egész nap ott voltunk és szétuntuk az agyunkat.Majd elérkezett az este.Az este amit már mind annyira vártunk.A mi osztályunk csinálta a díszeke a zenét mindent.Jah tényleg még azt sem tudjátok,hogy miről van szó. Nah elmondom. Ma van a Tűz és Jég buli.Tele volt jégcsapokkal,(mű jégcsapokkal , mű anyagból.)És a "Tűz" pedig papírokból volt megcsinálva. Átöltöztünk Emmel és Maliával. Apropó Malia már szinte a  csapatunk tagjává vált.Jó értelemben.De térjünk vissza az eredeti témához. Én ezt az össze  állítást választottam.

Emily ezt választotta:

Malia ezt:

Miután megvoltunk mindennel kezdődhetett a buli.Mikor beléptünk olyan elképesztő volt az egész torna terem. Mindenhová fel volt függesztve egy-egy jégcsap és a "tűz" sem volt semmi .Teljesen elvoltam ragadtatva . Ez az egész ámulatos volt.Mint egy tündérmese.

Így nézett ki a terem emberek nélkül.Bár bele telt egy jó 10 percbe és egy szempillantás alatt tele volt emberekkel a terem.Megvacsoráztunk és olyan 9:00-körül jöttek a nagy izmos emberek és elvitték az asztalokat . Az este további részében már máshogy volt berendezve a hely.

 De az is menőn nézett ki. Persze voltak még asztalok, így rögtön meg is rohamoztunk egyet.2 percbe sem telet bele és a fiuk már ott ácsorogtak körülöttünk. Nem nagyon vágtuk, hogy mi van. Mér ácsorognak csak úgy ott és mért nem jön oda senki  az asztalunkhoz.Végül egy sötétbarna hajú srác elindult felénk. Mi nagyban beszélgettünk és mikor oda ért hozzánk akkor abba hagytuk a nevetést és azt a témát amiről éppen csacsogtunk.

-Sziasztok.-Szólított meg minket a  titokzatos fiú és folyton mosolygott körbenézett , majd a tekintete megállapodott rajtam.-Jeremy vagyok.- Mosolygott rám.

-Allison.-Ahogy kimondtam rögtön  nyújtotta a  kezét  én meg rutinosan az enyémet és kezet ráztunk.

-Megnézem, hogy maradt-e még kaja.-Azzal Malia felállt és miközben elment Jeremy mögött folyamatosan mutatta, hogy milyen cuki és , hogy kérjem el a telefon számát és miután elment adjam majd oda neki? Biztos.

-Le ülhetek?-Kérdezte mosolyogva.Olyan elképesztően cuki volt ahogy  lenézett a földre majd rám.

-Persze.-Mosolyogtam vissza rá.Mit mondhattam volna?Ez nem számít megcsalásnak .Ebben a pillanatban a zene megállt és a DJ beleszólt a mikrofonba.

-Ezt a számot Emily Stonnak küldi Justin Bieber vagy ahogy ő hívta magát a puha hajú macifüle?Köszönjük Macifül és most akkor következzen  egy lassú szám.-Mindenki egy ember ként nézett Emre . Emily próbált egyre lejeb csúszni a széken ,de még így is látták úgy, hogy nem ért el vele sokat. Justin kilépett a tömegből és elindult Em felé. Megállt úgy 3 méterre tőlünk és kinyújtotta neki az egyik kezét jelezve, hogy szeretné felkérni. Emily arca megenyhült felállt és elindult Justin felé. Juss arca kivirult és tényleg azt hitte, hogy ennyivel elintézte és minden vissza fog térni a rendes kerék vágásba . Viszont én tudtam , hogy Emilyt nem ilyen egyszerű kibékíteni. Igazam volt. Ugyan is Emily mikor kinyújtotta a kezét Justin felé és Juss meg már majdnem el is érte abban a szempillantásban Em elkapta a kezét és egy másik fiúnak fogta meg a kezét aki szintén nyújtotta a kezét felé. Bár biztos voltam benne , hogy Emnek halvány fogalma sem volt, hogy ki kérte fel éppen táncolni azt viszont tudtam, hogy ő csak azért csinálta , hogy cukkolja Justint. Az már nem számított hogyan. Bieber elkerekedett szemmel nézet amint éppen valaki mással lassúzik a barátnője, majd dühösen megfordult és kiviharzott a teremből. 10 másodpercre a zene megállt . Mindenki halál csöndben volt.Majd mintha misem történt volna folytatódott tovább a zene és az emberek újra táncolni és beszélgetni kezdtek.Hirtelen valaki befogta hátulról a szemem .Nagyon megijedtem.

- Hölgyem felkérhetem táncolni.-Hallottam hátulról egy ismerős hangot.Elmosolyodtam , majd levettem a kezét a szememről és hátra fordultam.Conor lehajolt hozzám én pedig adtam neki egy csókot.Khm...egy kicsit hosszabbra sikeredett mint gondoltam, ugyan is legalább 2 percig tartott és hát nem volt azért az olyan diszkrét. Ha nem ismernének a barátaim akkor azt hinnék, hogy én ezt gyakoroltam egész életemben.Pedig nem.csak hosszabbra sikeredett.Elváltunk egymástól, majd megfogta a kezem.

-Nah jössz?-Nevetett , mire én bólintottam felálltam és hagytam ,hogy bevezessen a táncparkett közepére ? Ahol az egyik kék színű lámpa pont ránk világított???

-Tudod neked lőttem be a séróm.- Vigyorgott rám.

-De hát ugyan olyan mint mindig..- Néztem  rá értetlenül.

-Tom mert először túl kevés zselét raktam rá ,  aztán meg túl sokat úgy ,hogy lekellet szednem az egészet és újra kellett mosnom a hajamat.

 -Aha, de  attól még ugyan olyan.-Nevettem el magam.

-Legalább tegyél úgy mintha értékelnéd.-Próbált komoly arcot vágni , de mindig elnevette magát.

-Értékelem.-Bólogattam komolyan mire mindketten elnevettük magunkat.Ráhajtottam a fejem a vállára.

-Bocs lekérhetem?-Ez ki?Eltóltam magam Conortól és egyenesen szembe találtam magam Jeremyvel.Huha elfelejtettem, hogy ő is ott volt az asztalnál.Ez ciki.Hu.Oké. csak nyugottan. Conor úgy sem hagyja , hogy lekérjen. Ahhoz túlságosan szeret velem táncolni.

-Persze vidd csak.-Vigyorgott Conor , majd átirányított hozzá. Teljesen lefagytam. Hogy mi van ?- Ó várj csak.-Szólt utánunk.Már azt hittem, hogy tényleg itt hagy.-Vigyázz nehogy rálépjen a lábadra.Nekem 10- szer lépett rá. Hidd el fájdalmas.Szegénykém kétballábas. Mintha egy elefánttal táncolnál. -Mondta tök normálisan ,majd nyomott egy puszit az arcomra és elsietett.Teljesen lefagytam. Megint. Mi a franc?Hogy mondhat ilyet?Ráadás más előtt.

-Ő a barátod?-Kérdezte kizökkentve a gondolatmenetemből Jeremy.

-Aha.-Válaszoltam szomorúan.

-Kedves.-Mondta miközben a szemembe nézett.Ránéztem , majd elnevettem magamat. Jeremy velem nevetett. Pittyegett a mobilom.

-Bocsi.-Kaptam elő ,  és gyorsan ránéztem. Nem számítottam rá . Pont ezért lepett meg amit olvastam:

-Találkozzunk a 2.emelet öltözője előtt.

-Dave 

Bocsi ,de most mennem kell.Tényleg bocsi.-Azzal elengedtem Jeremy nyakát és elindultam a folyosó felé.Mikor kiértem minden sötét volt. Felgyújtottam a lámpát ,de az csak pislákolt. Egyszer égett egyszer nem . Milyen romhalmaz sulink van.Megálltam az öltöző előtt és vártam Davet. Vártam és vártam, de nem jött senki sem.Hirtelen megint pittyegett a telóm. Viszont akkor az az üzi már nem Davetől jött. Mutizom:

Névtelen:

- Mögötted.

Megfordultam és szembe találtam magam egy fekete kapucnis  alakkal.

Éppen sikítani akartam, de elkapta a karom és befogta a számat neki lökött a szekrényeknek és még mindig nem tágított. Próbáltam kiszabadulni ,de nem jártam sok sikerrel.Abba hagytam a fészkelődést , mert láttam, hogy ha bántani akarna akkor már rég megette volna.Lassan levette a kezét a számról ,de én abban a pillanatban éltem a lehetőséggel és egy jó nagyot bele rúgtam a bokályába abban a pillanatban hátrálni kezdett, de én elkaptam a karját és most én nyomtam neki a szekrényekhez. Hálás köszönet Conor edzéseinek.Meg akarom nézni az arcát!
-Most meg vagy!-Suttogtam halkan és megragadtam a kapucniját és egy mozdulattal lerántottam. Nem az a látvány fogadott amire számítottam . Nem. Egyáltalán nem.  Szemeim elkerekedtek, és ösztönösen hátrálni kezdtem. Kezeim magam mellé szorítottam és folyamatosan hátráltam. 
-Kérlek ne félj tőlem !- Lépett felém egy lépést mire én is hátra léptem.
-Ne közelíts.-Sutogtam.
-Allison...
-Azt mondtam ne közelíts!-Kiabáltam torkom szakadtából.- Hallod ! Ne merj..ne...-A hangom elcsuklott és teljesen kiszakadt belőlem az egész. Keservesen zokogtam és lerogytam a földre.-Nem...-Nem bírtam ki mondani, sem folytatni a  mondatomat.-Ez nem lehet igaz! Ez nem valós nem!Ez..-Folyamatosan potyogtak a könnyeim.Úgy éreztem, hogy a mellkasom , majd kiszakad. Annyira fát ez az egész. Nem akartam elhinni, hogy ez igazi. Bárcsak álmodtam volna az egészet. 
-Allison!
-Allison hol vagy?-A folyosón Conor és Emily vízhangjai hallatszódtak.
 -Ide figyelj nincs sok időnk!-Ragadta meg a kezem és  felrángatott a földől.-Nem én vagyok a Jótevő.Érted?Kérlek mond , hogy hiszel nekem!-Megráztam a fejem  miközben tovább zokogtam.
-Kérlek vess véget ennek a rémálomnak.Kérlek!-Alig bírtam kimondani a  szavakat.
-Tudom, hogy ez most sok, de hinni fogsz nekem! Nem én  vagyok a Jótevő. Hónapok óta keresem  mióta elkezdtek záporozni az üzenetek. Én próbállak megmenteni titeket. De úgy nem megy , hogy ha ti is segítetek. Kérlek . Kérlek! Higgy nekem.
-Itt van gyertek erre!- Mallia és a többiek  árnyéka már látszódott, ahogy egyre közeledtek felénk.
-Nem mondhatod el neki, hogy mért  teszem azt amit teszek.  Mond el nekik! Mond nekik , hogy én vagyok!Csak , így  védhetlek meg titeket. Csak ,így védhetem  meg.Mennem kell . Jelentkezni fogok ígérem!-Azzal elengedett és  futni kezdett a folyosó irányába.
-Allsion!-Akkor értek oda hozzám a többiek, és Conor megfogta a vállam.
-Mért hagytad elfutni? - Kérdezte  Mallia tőlem  .
- Ki volt az?Láttad az arcát?-Rohamozott a kérdéseivel Emily. A sötét folyosó mélyébe nézetem és már tudtam , hogy mit kell mondanom.Szívtam egy mély levegőt , majd  szaggatottan kifújtam. 
-Igen. Láttam.
-És ki volt az?- Lépett közelebb Emily.
-Justin.-Kifolyt egy könnycsepp a szememből, miközben még mindig a sötét folyosó torkába néztem. Szívem össze szorult és olyan fájdalmat éreztem mint még soha sem.