Mikor nem ajtó egy ajtó?
Két hét telt el mióta utoljára láttuk Justint. Senki sem hallott azóta felőle.Conor megtiltotta, hogy beszéljünk vele vagy , hogy egyáltalán megkeressük .A suliban mindenki, úgy tudja, hogy magántanuló lett. Emily teljes depresszióba zuhant.2 hete ki sem kelt az ágyból. Minden délután átmegyek hozzájuk, hogy megnézzem hogy van , de mindig ugyan az a látvány fogad. Sápadtan és kimerültem fekszik az ágyon. Néma csöndben. A kérdéseimre sem válaszol. Nem reagál semmire sem. Szegény nem tudom , hogyan segíthetnék neki. Az eltűnése óta próbálom megtalálni Justint. Hiába. Mintha a föld nyelte volna el. Tegnap mikor a kávézóban ültem ott hagytam a pulton egy papírfecnit amire rá írtam, hogy ma 15:15-kor a kávézó előtt találkozzunk. És , hogy honnan tudom, hogy látta? Mikor felálltam és elindultam az ajtó felé ,visszapillantottam akkor már ott ült a helyemen egy fekete kapucnis alak. Nem tudtam, hogy ő Justin vagy a Jótevő ,de nem is érdekelt. A lényeg az volt, hogy bíztam az ösztöneimben. Most is éppen Emilyéknél vagyok . Az anyukája azt mondja , hogy pihenésre van szüksége. Jobb lesz , ha megyek nehogy elkéssek a kávézóból. Tudjátok. Elindultam tehát és egy jó bő félóra alatt oda is értem. A kávézó előtt van néhány asztal. Azt is mondhatnánk, hogy az "erkélyen" van. Szóval leültem az egyik asztalhoz, és vártam, vártam. Rá néztem a mobilomra. 15:30. Sóhajtottam egy nagyot, majd elkezdtem szedelőzködni. Megcsörrent a mobilom. Üzim jött.
Hirtelen valaki neki ment az asztalnak. Éreztem mert az egész megremegett. Elraktam a telóm .
-Már vártam , hogy mikor találsz rám.-A hang ismerős volt. Lassan felnéztem és szemben találtam magam Justinnal.
-Ugye nem hitted, hogy hagyunk , majd felszívódni.- Néztem rá olyan "ugye nem hitted , hogy tényleg olyan könnyen szabadulsz "nézéssel.
-Nem. Pontosan erre számítottam.-Száját amolyan gúnyos mosolyra húzta. A szívem egyre gyorsabban vert. Talán csak az idegességtől, de úgy éreztem nyomban lefordulok a székről. Tudtam, hogy lehet, hogy ez az utolsó esélyem arra , hogy megtudjam az igazat.Nem engedem, hogy felálljon amíg el nem mondta, hogy mi is ez az egész.
-Szóval, honnan tudtad, hogy itt leszek?- Kérdezte miközben kezébe vette a sütimet és elkezdte enni???
-Először is örülök, hogy ízlik.-Vertem ki egy mozdulattal a kezéből a sütit.
-Oké. Értem én.-Nevetett .
-Másodszor...könnyű volt.-Mosolyogtam gúnyosan.
-Hogy hogy ?- Kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Te Justin vagy.- Dőltem hátra a székben és vártam a válaszát. De csak egy elégedett mosolyt kaptam. A mosolya viszont gyorsan lefagyott az arcáról . Nem értettem , hogy mitől. Hátranéztem és már rögtön tudtam. Emily és Dave csókolózott mögöttünk. A szemeim elkerekedtek, a szám tátva maradt, szó szerint és azt sem tudtam , hogy mi ez az egész.
-Örülök, hogy látlak.- Mosolyogtam rá és nem tudtam levenni rólam a szemem.
-Én is örülök.Ugye nem mondtad senkinek sem , hogy jövök?-Nézett rám kétségbe esve.
-Nem.-Ráztam meg a fejem.
-Akkor jó.-Megkönnyebbülten sóhajtott , majd hátradőlt.
-Elhoztad?-Kérdeztem nem túl boldogan.
-Igen.-Em elkezdett kutatni a táskájában , majd kihúzott egy vaskos papír csomagot a táskájából.- Ezek a legutóbbi dolgok amiket találtam a neten.
- Találtál valami érdekeset is?
-Nem.-Rázta meg a fejét szomorúan.
-Am és ,hogy állsz a partiddal?- Próbáltam terelni a témát.
-Allison volt az aki megszervezte.Azt sem tudom mi lesz ott.
-Biztos remek buli lesz.
-Jah,vagy a világ legrosszabb bulija ami valaha létezett.
-Annyira azért nem lehet rossz.-Próbáltam vigasztalni.
-Tudod miért mondom.-Hajtotta le a fejét, majd visszapillantott rám.Gondoltam itt a megfelelő alkalom.A keze az asztalon hevert.Az én kezemet az övére tettem , majd lassan összekulcsoltam az ujjainkat .Emily nem állított meg csak a kezünket nézte.
-Én mindig itt leszek neked.-Suttogtam, majd elkezdtem felé közelíteni. Emily is egy kicsit közelebb hajolt. És akkor megtörtént az amire mindig is vágytam.Megcsókoltuk egymást.Éreztem ahogyan Em ajkai bele remegtek. Nyelveink táncra pördültek. Forró volt és szenvedélyes. Egyszerű még is tökéletes csók volt. 2 perc után elváltunk egymástól .Emily kinyitotta a szemét , majd teljesen lesápadt. Nem értettem miért, hisz fogat mostam. Hátra fordultam, és akkor már én is megértettem ,hogy mi okozta ezt a hirtelen hangulat változást...
Elkerekedett szemmel néztem , ahogyan Emily ledermedve ül ott. Felpattantam és elindultam feléjük. Dave annyira megijedt , hogy leesett a székről ,de nem törődtem vele. Félre löktem a széket és megálltam 1 méterre Emily előtt. Emily felugrott a székről és lépett egyet felém.
-Megmagyarázom.-Kezdte el ,de ln félbeszakítottam.
-Ne ,ne fáradj. Nem hittem, hogy 2 hét után ez lesz az első dolgod. Semmi üzenet , vagy egy levél még egy rohadt szót sem ejtettél arról, hogy tovább léptél semmit sem .Legalább annyit mondhattál volna, hogy : - Héj, All csak mondom most már jól vagyok nem kell minden nap 3-szor átjönnöd lecsekkolni, hiszen otthon sem leszek!-: De nem még ennyit sem, én kiaggódom a lelkemet érted, hogy hogy segíthetnék rajtad , hogy ez a kretén végre eltűnjön mert, hogy persze , hogy ő is lusta írni , hogy mi a helyzet vele, vagy legalább annyit , hogy bocs de most én vagyok a jótevő ezért már nem lóghatok veletek , vagy valami, de neeeeeeeeeemmmmmmmm nem !!!! Erre is tojik magasról!!! Ahj istenem srácok mi a franc bajotok van? Mindenki megőrült?Ez itt át áll a fekete kapucnishoz a sötét oldalra!- Mutattam Justinra akit csak akkor vettem észre, hogy végig itt állt mögöttem.Mellesleg a mondatom után bűnbánóan nézett rám Justin.
-Te!-Mutattam rá Emre aki már könnyes szemmel nézett rám.-Te!Nem kell mindenről beszámolnod nekem , de ha tovább akarsz lépni azt azért közölhetnéd, hátha tudok segíteni, vagy hogy elkerüljük ezeket a kínos szitukat.-Mutattam körbe, majd visszanéztem Emre. Nem az anyád vagyok akinek mindenről bekel, hogy számolj. Dehogy is ! De ha nem mondod el , hogy mi van akkor nem tudok segíteni.És akkor előbb utóbb egyedül maradsz.-Emily összeszorította szemeit, majd kifolyt egy könnycsepp a szeméből.
-Nézd Allison, talán egy kicsit túl reagálod, mi lenne , ha lehiggadnánk és...-Kezdett mondandójába Dave, de én rögtön belevágtam.
-Te csak fogd be!-Kiáltottam Davre, aki a döbbenettől rögtön elhallgatott.- Ez a te hibád , tudod? Nem tudtál volna még egy kicsit várni. Vagy talán ha nem lennél ennyire lúzer akkor már rég bevallhattad volna neki, hogy mit érzel iránta.
-Hogy mi?-Nézett értetlenül körbe Emily, majd megállapodott a tekintete Daven.
-Én,Öm..-Dave egy ideig dadogott, majd rám nézett,és ekkor tudtam ,hogy jól elcsesztem az egészet.- Ezt most mért kellett?-Vágta a fejemhez Dave és dühösen felkapta a kabátját a székről és rám nézett.
-Dave én nem ezt akartam , csak...-Nem tudtam mit mondani teljesen ledermedtem.
- Remélem most boldog vagy.-Elindult , majd megáll mellettem és rám nézett.- Tudod mit? Cseszd meg!-Kiabált rám és rögtön el is viharzott. Lefagyva álltam ott és nem tudtam mit csináljak. Megbántam amit mondtam , ha megtehetném az egészet vissza szívnám. Emily is elindult, hátra néztem és Justin sem állt már mögöttem.Megcsörrent a mobilom. Üzenetem jött . Lassan ránéztem és elkezdtem olvasni.
OMG! Ez is! Ahj már mijen ajtóról van szó? Kit érdekel mit csinálhatna ennél rosszabbat. Felkaptam a táskámat és haza mentem.Mikor beléptem az ajtón minden normálisnak tűnt.
-Mama?Itthon vagy?
-Ő nincs itthon. Elment.De megengedte , hogy itt megvárjalak.- Lépett elő Conor a nappaliból és megállt előttem.
-Conor, huh a frászt hoztad rám.- Mosolyogtam,de Conor nem mosolygott.-Valami baj van?
-Elmegyek.-Teljesen ledöbbentem.
-Hát ott az ajtó én nem állítalak meg, ha fáradt vagy akkor menj aludd ki magad ,mjad holnap elmesélem , hogy mi volt.- Azzal elindultam a lépcső felé. Fel léptem a lépcsőre 3 fokot, majd Conor utána kiáltott.
-Nem hiszem, hogy ez megoldható lenne.
- Nézd tudom ,hogy mind kivagyunk, de azért nem kell elzárkóznunk egymástól.-Léptem vissza egy lépcső fokot és szembe fordultam vele.-Miért ne lenne megoldható?
-Mert holnap már Franciaországban leszek.
-Mi?
-Nem bírom már ezt.Nem akarok folyton félelembe élni.Tudni,hogy valaki,vagy valami vár rám, vár ránk kint.Befejeztem.
-Ezt most nem mondhatod komolyan.-Könnyeim potyogni kezdtek.-Nem ez...nem...-Már teljesen zokogtam.
-Sosem felejtelek el.-Megölelt szorosan ,és már indult is. Tudtam, hogy soha többé nem látom,ha most elengedem ,így megragadtam az utolsó lehetőséget.Összeszedtem magamat és már éreztem, hogy csak szipogok.
-Elhagysz?-Conor már a kilincset fogta , de megtorpant erre a mondatomra.Visszafordult egy lendülettel és azt hittem ,hogy megfog ölelni de nem ez történt.Nyomott egy puszit a homlokomra, majd mikor azt hittem ,hogy azt mondja h:-Maradok-: Ehelyett megfordult és kiviharzott a házból becsapta maga mögött az ajtót én pedig ott maradtam a házban. Egyedül. Keserves zokogásba kezdtem és nem tudtam abba hagyni. Neki dőltem a falnak és lerogytam a lépcső fokra. Arcomat a kezembe temettem és tovább zokogtam. Zokogtam. És zokogtam.Majd egyszer csak belépett Malia és mikor meglátott teljesen ledermedt.Nem kérdezett semmit. Rögtön kapcsolt és odasietett hozzám , felpattantam és a nyakába borultam és ott előtte zokogtam tovább, és közeben próbáltam elmagyarázni neki, hogy mi történt.Megint megszólalt a telefonom.Lassan elővettem és ránéztem.
A mobilom kiesett kezemből, és rájöttem ,hogy miről beszélt. Malia is rájött és nem tudott semmit sem mondani, újra zokogásba kezdtem.
Névtelen
Élvezed a kis találkozódat?Üssük el az időt addig se unatkozz.Itt egy találós kérdés!
Mikor nem ajtó egy ajtó?
Adok 1 órát,hogy megadd a választ,ha nem... akkor a saját bőrödön fogod megtudni.
Jótevő
Hirtelen valaki neki ment az asztalnak. Éreztem mert az egész megremegett. Elraktam a telóm .
-Már vártam , hogy mikor találsz rám.-A hang ismerős volt. Lassan felnéztem és szemben találtam magam Justinnal.
-Ugye nem hitted, hogy hagyunk , majd felszívódni.- Néztem rá olyan "ugye nem hitted , hogy tényleg olyan könnyen szabadulsz "nézéssel.
-Nem. Pontosan erre számítottam.-Száját amolyan gúnyos mosolyra húzta. A szívem egyre gyorsabban vert. Talán csak az idegességtől, de úgy éreztem nyomban lefordulok a székről. Tudtam, hogy lehet, hogy ez az utolsó esélyem arra , hogy megtudjam az igazat.Nem engedem, hogy felálljon amíg el nem mondta, hogy mi is ez az egész.
-Szóval, honnan tudtad, hogy itt leszek?- Kérdezte miközben kezébe vette a sütimet és elkezdte enni???
-Először is örülök, hogy ízlik.-Vertem ki egy mozdulattal a kezéből a sütit.
-Oké. Értem én.-Nevetett .
-Hogy hogy ?- Kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Te Justin vagy.- Dőltem hátra a székben és vártam a válaszát. De csak egy elégedett mosolyt kaptam. A mosolya viszont gyorsan lefagyott az arcáról . Nem értettem , hogy mitől. Hátranéztem és már rögtön tudtam. Emily és Dave csókolózott mögöttünk. A szemeim elkerekedtek, a szám tátva maradt, szó szerint és azt sem tudtam , hogy mi ez az egész.
Dave szemszöge
Huh most fogom először látni 2 hét után Emilyt. Úgy hogy ki kellett öltöznöm. Egy menő farmer , converse, egy piros póló és kész , meg is lennénk :D Már 2 perce itt ülök a kávézó előtt és Emmen kattog az agyam. Vajon milyen lesz? Ugyan olyan gyönyörű mint amikor utoljára láttam? Persze nem a sírós fejére gondolok ... hanem arra a boldog és gondtalan Emre . Ha már róla beszélünk! Épp ott jön ! Illedelmesen felálltam és amikor oda ért az asztalhoz megöleltem, majd kihúztam neki a széket. Ő rám mosolygott és leült.
-Örülök, hogy látlak.- Mosolyogtam rá és nem tudtam levenni rólam a szemem.
-Én is örülök.Ugye nem mondtad senkinek sem , hogy jövök?-Nézett rám kétségbe esve.
-Nem.-Ráztam meg a fejem.
-Akkor jó.-Megkönnyebbülten sóhajtott , majd hátradőlt.
-Elhoztad?-Kérdeztem nem túl boldogan.
-Igen.-Em elkezdett kutatni a táskájában , majd kihúzott egy vaskos papír csomagot a táskájából.- Ezek a legutóbbi dolgok amiket találtam a neten.
- Találtál valami érdekeset is?
-Nem.-Rázta meg a fejét szomorúan.
-Am és ,hogy állsz a partiddal?- Próbáltam terelni a témát.
-Allison volt az aki megszervezte.Azt sem tudom mi lesz ott.
-Biztos remek buli lesz.
-Jah,vagy a világ legrosszabb bulija ami valaha létezett.
-Annyira azért nem lehet rossz.-Próbáltam vigasztalni.
-Tudod miért mondom.-Hajtotta le a fejét, majd visszapillantott rám.Gondoltam itt a megfelelő alkalom.A keze az asztalon hevert.Az én kezemet az övére tettem , majd lassan összekulcsoltam az ujjainkat .Emily nem állított meg csak a kezünket nézte.
-Én mindig itt leszek neked.-Suttogtam, majd elkezdtem felé közelíteni. Emily is egy kicsit közelebb hajolt. És akkor megtörtént az amire mindig is vágytam.Megcsókoltuk egymást.Éreztem ahogyan Em ajkai bele remegtek. Nyelveink táncra pördültek. Forró volt és szenvedélyes. Egyszerű még is tökéletes csók volt. 2 perc után elváltunk egymástól .Emily kinyitotta a szemét , majd teljesen lesápadt. Nem értettem miért, hisz fogat mostam. Hátra fordultam, és akkor már én is megértettem ,hogy mi okozta ezt a hirtelen hangulat változást...
Allison szemszöge
Elkerekedett szemmel néztem , ahogyan Emily ledermedve ül ott. Felpattantam és elindultam feléjük. Dave annyira megijedt , hogy leesett a székről ,de nem törődtem vele. Félre löktem a széket és megálltam 1 méterre Emily előtt. Emily felugrott a székről és lépett egyet felém. -Megmagyarázom.-Kezdte el ,de ln félbeszakítottam.
-Ne ,ne fáradj. Nem hittem, hogy 2 hét után ez lesz az első dolgod. Semmi üzenet , vagy egy levél még egy rohadt szót sem ejtettél arról, hogy tovább léptél semmit sem .Legalább annyit mondhattál volna, hogy : - Héj, All csak mondom most már jól vagyok nem kell minden nap 3-szor átjönnöd lecsekkolni, hiszen otthon sem leszek!-: De nem még ennyit sem, én kiaggódom a lelkemet érted, hogy hogy segíthetnék rajtad , hogy ez a kretén végre eltűnjön mert, hogy persze , hogy ő is lusta írni , hogy mi a helyzet vele, vagy legalább annyit , hogy bocs de most én vagyok a jótevő ezért már nem lóghatok veletek , vagy valami, de neeeeeeeeeemmmmmmmm nem !!!! Erre is tojik magasról!!! Ahj istenem srácok mi a franc bajotok van? Mindenki megőrült?Ez itt át áll a fekete kapucnishoz a sötét oldalra!- Mutattam Justinra akit csak akkor vettem észre, hogy végig itt állt mögöttem.Mellesleg a mondatom után bűnbánóan nézett rám Justin.
-Te!-Mutattam rá Emre aki már könnyes szemmel nézett rám.-Te!Nem kell mindenről beszámolnod nekem , de ha tovább akarsz lépni azt azért közölhetnéd, hátha tudok segíteni, vagy hogy elkerüljük ezeket a kínos szitukat.-Mutattam körbe, majd visszanéztem Emre. Nem az anyád vagyok akinek mindenről bekel, hogy számolj. Dehogy is ! De ha nem mondod el , hogy mi van akkor nem tudok segíteni.És akkor előbb utóbb egyedül maradsz.-Emily összeszorította szemeit, majd kifolyt egy könnycsepp a szeméből.
-Nézd Allison, talán egy kicsit túl reagálod, mi lenne , ha lehiggadnánk és...-Kezdett mondandójába Dave, de én rögtön belevágtam.
-Te csak fogd be!-Kiáltottam Davre, aki a döbbenettől rögtön elhallgatott.- Ez a te hibád , tudod? Nem tudtál volna még egy kicsit várni. Vagy talán ha nem lennél ennyire lúzer akkor már rég bevallhattad volna neki, hogy mit érzel iránta.
-Hogy mi?-Nézett értetlenül körbe Emily, majd megállapodott a tekintete Daven.
-Én,Öm..-Dave egy ideig dadogott, majd rám nézett,és ekkor tudtam ,hogy jól elcsesztem az egészet.- Ezt most mért kellett?-Vágta a fejemhez Dave és dühösen felkapta a kabátját a székről és rám nézett.
-Dave én nem ezt akartam , csak...-Nem tudtam mit mondani teljesen ledermedtem.
- Remélem most boldog vagy.-Elindult , majd megáll mellettem és rám nézett.- Tudod mit? Cseszd meg!-Kiabált rám és rögtön el is viharzott. Lefagyva álltam ott és nem tudtam mit csináljak. Megbántam amit mondtam , ha megtehetném az egészet vissza szívnám. Emily is elindult, hátra néztem és Justin sem állt már mögöttem.Megcsörrent a mobilom. Üzenetem jött . Lassan ránéztem és elkezdtem olvasni.
Névtelen
15 perced maradt.
OMG! Ez is! Ahj már mijen ajtóról van szó? Kit érdekel mit csinálhatna ennél rosszabbat. Felkaptam a táskámat és haza mentem.Mikor beléptem az ajtón minden normálisnak tűnt.
-Mama?Itthon vagy?
-Ő nincs itthon. Elment.De megengedte , hogy itt megvárjalak.- Lépett elő Conor a nappaliból és megállt előttem.
-Conor, huh a frászt hoztad rám.- Mosolyogtam,de Conor nem mosolygott.-Valami baj van?
-Elmegyek.-Teljesen ledöbbentem.
-Hát ott az ajtó én nem állítalak meg, ha fáradt vagy akkor menj aludd ki magad ,mjad holnap elmesélem , hogy mi volt.- Azzal elindultam a lépcső felé. Fel léptem a lépcsőre 3 fokot, majd Conor utána kiáltott.
-Nem hiszem, hogy ez megoldható lenne.
- Nézd tudom ,hogy mind kivagyunk, de azért nem kell elzárkóznunk egymástól.-Léptem vissza egy lépcső fokot és szembe fordultam vele.-Miért ne lenne megoldható?
-Mert holnap már Franciaországban leszek.
-Mi?
-Nem bírom már ezt.Nem akarok folyton félelembe élni.Tudni,hogy valaki,vagy valami vár rám, vár ránk kint.Befejeztem.
-Ezt most nem mondhatod komolyan.-Könnyeim potyogni kezdtek.-Nem ez...nem...-Már teljesen zokogtam.
-Sosem felejtelek el.-Megölelt szorosan ,és már indult is. Tudtam, hogy soha többé nem látom,ha most elengedem ,így megragadtam az utolsó lehetőséget.Összeszedtem magamat és már éreztem, hogy csak szipogok.
-Elhagysz?-Conor már a kilincset fogta , de megtorpant erre a mondatomra.Visszafordult egy lendülettel és azt hittem ,hogy megfog ölelni de nem ez történt.Nyomott egy puszit a homlokomra, majd mikor azt hittem ,hogy azt mondja h:-Maradok-: Ehelyett megfordult és kiviharzott a házból becsapta maga mögött az ajtót én pedig ott maradtam a házban. Egyedül. Keserves zokogásba kezdtem és nem tudtam abba hagyni. Neki dőltem a falnak és lerogytam a lépcső fokra. Arcomat a kezembe temettem és tovább zokogtam. Zokogtam. És zokogtam.Majd egyszer csak belépett Malia és mikor meglátott teljesen ledermedt.Nem kérdezett semmit. Rögtön kapcsolt és odasietett hozzám , felpattantam és a nyakába borultam és ott előtte zokogtam tovább, és közeben próbáltam elmagyarázni neki, hogy mi történt.Megint megszólalt a telefonom.Lassan elővettem és ránéztem.






















